Beletelt néhány évbe míg egy- két kitérő (olasz nyelvtanári diploma, pár év tolmácsolás és pár év gyereknevelés) után vagy még inkább mellett, rájöttem, hogy amiben a leginkább otthon vagyok, ami leginkább érdekel és lelkesedéssel tölt el, azt munkámként is megélhetem . Mert szó szerint ebben élek: folyton tervezek, szervezek, alakítok. Folyton színeket, formákat, harmóniákat látok és gondolok tovább. És élvezem. Mondhatnám, hogy a lakberendezés nehéz feladat. De nem így van: lakást berendezni egyszerűen is lehet, de otthont teremteni már sokkal nehezebb. Hiszem, hogy a mi feladatunk pedig ez: nem elég – bár kétségtelenül nagyon fontos - praktikus, és látványos megoldásokat adni a leendő lakóknak, hanem arra is kell törekednünk , hogy életterük személyiségüknek , életvitelüknek leginkább megfeleljen. Így munkánk nem a mi, hanem a megrendelő önkifejezése – némi általunk hozzáadott irányítással, keretbe foglalással, harmóniába rendezéssel és persze gyakorlati segítséggel. Így minden feladat más és más, ha a megrendelő áll a középpontban nem születhetnek egyforma lakások csak egyformán funkcionálisak, jól élhetőek és harmonikusak.
