20/09/2026
Köszönöm szépen a Trafó House-nak a meghívást a szombati esti rendezvényre, inspiráló emberek inspiráló helyen, művészi környezetben izgalmas beszélgetni a gyökereimről, a biokert sorsának alakulásáról, a 'nemszentesi szentesi' paprikáról, köszönet páromnak, Krisztinának, hogy elkísért, és külön köszönet Török-Illyés Orsolya-nak a Sebért!
Majd 50 éves írás, és mennyire igaz, sőt, egyre igazabb!
Kurdi Fehér Sándor
A seb
I.
A seb
az Egész sérülésére utaló jel.
Az egységes lét felbomlásának veszélyétől görcsbe ránduló fájdalmas arc.
Sebet ejteni
erőszakos, életidegen dolog.
Sebet ejteni annyi,
mint figyelmeztetni valakit vagy valamit a létének múlandóságára.
A seb
az utolsó előtti pillanat, a Halál közelre kerülése.
A seb
határvonal, mely az elkövetkezőket tudatosságra szorítja és felelősséget ébreszt az Élet iránt.
A seb
visszaállíthatatlanságot jelent.
A seb
torzó.
II.
A természet
az emberi civilizáció alaprajza.
A természet
megmutatta az ember hatalmát és lehetőségeit.
A természet
maga a valóság, a létrejött élettér, melyben egyedüli harmóniában élhet a hagyomány és a jelen.
A természet
keret s maga a fantázia, mely a jövőre utal.
A természet
a Város védelmezője, anyja és egyedüli életét fenntartani és növekedtetni tudó magja.
A természet
a civilizáció kincse.
A természet
képes megmutatni az embernek az utat, hol nem kell sebet ejtenie önmaga lehetőségein, mert ő maga a jövőbe vezető út.
Sebet ejteni
a természeten, az ember és a kozmosz viszonyrendszerének megváltoztatását jelenti.
Kiirtani
az erdőket, legyilkolni a Föld és az Ég között lévő fákat, a fák koronáját elpusztítani, mely levegőt ad és hallhatóvá teszi a szelet, beszélővé a természetet, a civilizáció öngyilkosságát jelenti.
Naponta
tíz négyzetkilométernyi erdőt kiirtani és marhacsordákat hajtani az Amazonas partjára, az ember önönmagát felzabáló falánkságát jelenti.
Bűnt:
a történelem és a hagyomány nem ismeretét, a jelent és a jövőt formáló teremtő emberi nagyság eltorzítását, az élet képtelenségét.
Mindezt
az égbolton, a távlaton ejtett pusztító sebet, a civilizáció levegőnélküliségét, az önmaga kardjába dőlő testet jelenti.
III.
A természet
szétdarabolása az ember szétdarabolását jelenti.
Az Egészre
való képtelenséget, a parcialitást, a szétesést, az ember embertelenségét jelenti mindez.
Ez
szavaink és tetteink puszta értelmetlensége.
A XX. századi
ember félelmét: a riadt kiszolgáltatottságot, a magáramaradottságot, a lélek és a test összeomlását jelenti.
Ez
a civilizáció félrecsúszásának, századunk forrásából fakadó és lassan mindent elborító szennyáradatának apokaliptikus képe.
Az utolsó kép,
melyet a fény a távoli Galaxisok felé szállít, mert utána sötétség lesz: egy fekete tátongó seb.
IV.
A művészet
e seb figyelmeztető voltát emeli ki.
A művészet
az ember belső természete, mely felelősséget érez a környezete iránt.
A művészet
az egészben gondolkozik és felismeri a törésvonalat.
A művészet a természet teremtette úton jár és beletartozik a kozmosz viszonyrendszerébe.
A művészet
egy érzékeny élőlény, mely láthatóvá és olvashatóvá emeli a természet jeleit.
V.
A sebet
fel nem ismerni, a természetet tovább pusztítani, a művészet képeit meg nem érti: apokalipszist jelent.
Keresztrefeszítést,
tátongó három sebet.
Hölgyeim és Uraim: ez a dolgok állása.
